2015. szeptember 29., kedd

2015. szeptember 21., hétfő

09.21.


A múlt hetem elég rendesen fárasztó volt, rengeteg dolgom volt, sokáig volt suli. Aztán hétvégén se péntek, se szombat éjszaka nem tudtam normálisan aludni valamiért:/ Szombaton főztem, vasárnap a piacon árultunk debrecenben mézet, nagyon ügyik voltunk apával:D Hiába tudtam pihenni kicsit, de nem pihentem ki magam:s

Szerdán kocsival mentünk zoliékhoz, szép volt a naplemente:$





Csütörtökön hazajövök hullán és ez fogad*-* Anya annyira drága♥ Azon a héten voltam bent nála, kajálás közben néztem az újságot, és kb csak megemlítettem, hogy 'anya szagold meg, ennek tök jó illata van', erre képes volt megvenni nekem:333





Ma reggel egy szöcske(?) utazott a visszapillantó tükrünkön csekély 30 km-t:D
Új háziállat






Debrecenben már élvezte a menetszelet:D





Városi szöcske. Jaj, amúgy annyit poénkodtunk rajta, feldobta a reggelünket:D





Igen, nézd, ott van egy pattanás, csak eltakartam:DD





Nem tudom miért, de ez megtetszett:3 Pedig egy nagyon unszimpatikus ember írta ki, mégis cuki:D





Tényleg így van:3





Főleg, hogy én mindet elhagyom:D Biztos van egy fekete lyuk, könyvjelzőknek.


2015. szeptember 18., péntek

09.18.


Nem kötelező elolvasni, de ajánlott, mert szerintem nagyon szép:))



Wass Albert: Mese az erdőről
Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.
Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
– Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
– Próbáld meg, lelkecském, – mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket.
Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.
Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.
Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.
– Így na, – mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. – Így na, most már rendben van minden.
Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
– Gyertek, – mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.
Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
– Istenem, milyen szép…
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.
És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
– Milyen szép! – mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.
– Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.
Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.








Ez pedig az én erdőm az én tisztásommal:) Most mindenki nézhet hülyének, de szerintem van valami ebben a történetben, tapasztalatból mondom. Az igazi lelki békét ez jelenti:)))


2015. szeptember 15., kedd

09.15.


Egy kicsit nagyon elmaradtam a bejegyzések elkészítésével, de ehelyett inkább készítettem vacsorát, édességeket, HAHA:D Egyébként most minden okés, az elején rendesen szar volt, hogy már suli van, főleg, hogy első nap azt mondtam, hogy kösz, inkább kiiratkozok... De már azt a tanárt is egészen "megszerettem". Meg jaj, ez az iskola, annyira nem veszik komolyan, akkor én hogy vegyem?:D Amúgy ezalatt a több, mint két hét alatt jó sok dolog történt, biztos elfelejtem leírni a felét:D


09.02. Diuskának a szülinapja volt:3





Nem akart pózolni nagyon:/










Ezt pedig neki csináltam:$ Jó a szívecskés szár nehezen felismerhető,  de nekem azért tetszik:3






09.03.  Fogalmam sincs, hogy mit csináltam, vagy mit kerestem zolinál egy szép csütörtöki napon, de itt majomkodott, hogy lelocsol a szódával:D






09.04. Jaj ez a nap annyira nagyon jó volt:D Csomót hülyéskedtünk, voltam zolinál, stb. Itt meg éppen biciklizett, én meg sétáltam, de jó furin néz ki, hogy velem egy magas:D











Aztán anyucival találkoztam, mert pesten volt és ezt hozta nekem, mennyire nagyon cuki!♥ 






Még aznapi művészkép.XD





09.05. Voltunk a piacon mézet árulni, és mondom óh, meglepem már magam egy csokor rózsával:$ 





Még ötmillió rózsás képet lehet majd látni, mert annyira gyönyörű volt, nem tehetek róla, hogy elrabolta a szívemet:D






:3





Milyen igaz:) 
(Kicsit ferde meg béna kép lett, de kicsiben nem vettem észre.xd)






Milyen szép szőlőnk termett:D Most büszkélkedek már kicsit a gyümölcseinkkel.xd





09.06. Rózsaaaaa






Micsoda természetfotós vagyok





Sütivel fotózkodtam











Milyen világos már itt a szemem:D





Orrbanyalt.XD





Erről a képről a következő kép jut eszembe, csak sajna a hajam nem olyan hosszú és kaméleonom sincs:c










Ez volt a vasárnap délutáni elfoglaltságom, amúgy a végeredményt is mutatom majd:33





09.07. Anyusnál voltam egész délután, már eléggé unatkoztam, de nem volt kedvem hazajönni:D Aztán végül elvoltam a városban, meg vettem anyáéknak házassági évfordulós nagy tábla csokit:D






Ez a sálam itthonról valahogy ELTŰNT! Hát amúgy még mindig agybajt kapok, annyira tökéletes sál, erre nincs meg, pedig mindent feltúrtam miatta:l






Elvoltam.XD





Kocsifotó, valahogy olyan jó színek voltak, mintha agyonszerkesztettem volna, pedig semmi:D












Jaj, de borzalmasan nagyon pörögtem aznap, de fogalmam sincs mitől:D





09.08. Csodálatos szúnyogháló fotó, tanítani kéne:D






Tökfejek:DDDDD♥





Zoliéknál alukáltam, hahi, jó volt:D





09.10. Reggel én vittem a kicsiket, zolit, viktorkát suliba, mert anya meg apa már korán elmentek:D Itthon egy körtefa alatt szoktunk állni a kocsival és igen, az ott egy rothadt körte és így mentem végig a fél világon:D Csak mert olyan vicces volt:DDD






Szépségem:$ Jaj, mikbe viszem bele szegény gyereket.XD
Egyénként  aznap végül maradtunk bent, mert kristófnak a péntek nem lett volna jó. Zoli úgyis dolgozott, mi meg kristóffal iszogattunk nála:D Aztán mentünk hárman zoliékhoz:D





Pálinkás koktél, amúgy finom volt és kb annyira üt, mint egy jóféle sör:D
(arany ászok reklám)





Kaptam egy óriási macit, konkrétan 38 cm, és halál édi♥ Pedig nagyon nem számítottam semmi ilyenre és mégis. Olyan cuki zoli:$♥




 09.11. Pénteken is voltunk inni, igen nagyon kis rosszak vagyunk:D Úgy volt petiékkel, de utolsó percben visszamondták:/ Erikáékkal(olyan sztorikat mesélt, meghaltam rajta, sorstársak vagyunk:DD) latinoztunk egy csomót, aztán zoli tesója, sanyi jött velünk és beültünk a pálinkázóba, de nagyon jó volt, vele már rég ittunk és nagyon bebaszott:D Aztán úgy volt, hogy hunor is jön, de a kis kaki nem jött, így mentünk az utolsóval haza, de ott találkoztunk pár macsival és velük is maradtunk még egy ideig. Állandóan változott a társaságunk:DD
Ezt is zolitól kaptam, kár, hogy illatot nem lehet blogra rakni, mert nagyon csodás volt:$





Nagyon nem vagyok partifotó fotogén:D Mint egy ázott bárány, úgy nézek ki:D





09.12. Estefele rávettek a kicsik, hogy sétáltassunk kutyát. Ezzel a kis szarossal járok futni:D
 (Itt feltekerte magát a gazokra.xd)






Kicsiiik





09.13. Ez a másik szaros, neki annyira nem jött be a séta, bár lehet csak meg volt illetődve:D





Hétfő, most mindig hétfőn járok fogorvoshoz, mert első pár óra egyik héten sincs, és itt de szenvedtem, mert fájt a fogam:D Azóta megjavult magától szerencsére






Rájöttem, hogyha fejpánttal futok, akkor nem fájdul meg az agyamig a fülem. Hát nem csodás?:D